Itt van minden, amit tudnod kell a 2031 című előadásról, amit Biró Zsombor Aurélnak és Dohy Balázsnak köszönhetünk
Fotó: Dömölky Dániel – Katona József Színház
A Katona József Színházban április elején mutatták be a 2031 című színdarabot, Dohy Balázs és Biró Zsombor Aurél rendező-szerző páros alkotását. A darab sokrétű tematikát érint, többek között generációs feszültségeket, abúzustt, empátiát, emberi dinamikákat és mester-tanítvány kapcsolatokat.
A 2031 című előadás nem csupán egy színházi projekt, hanem egy komplex, sokrétegű, önkritikus művészi állásfoglalás. Biró Zsombor Aurél és Dohy Balázs alkotópárosa egy olyan darabot hozott létre, amely nem hagyja hidegen a nézőit: heves indulatokat, vitákat és önreflexiót vált ki.
A visszajelzések alapján egyértelmű, hogy megosztó előadás – utálják vagy imádják
– mondta Biró Zsombor.
A nyilvános főpróba után – ahol még az utolsó napokban is húztak a szövegből és újrarendezték a darab végét – kiderült, hogy az előadás működik, de az alkotók szerint még mindig alakul. A premier nem csupán szakmailag, hanem érzelmileg is fontos lezárása volt egy intenzív munkafolyamatnak.
Minden munka apró győzelmek és vereségek összege
– jegyezte meg Dohy Balázs.
Kulcstémák: mester–tanítvány, generációs váltás, abúzus, önkizsákmányolás
A 2031 alapkoncepciója a mester–tanítvány viszonyból indul ki, de olyan aktuális és érzékeny társadalmi kérdéseket is boncolgat, mint az abúzus, a hatalmi dinamika vagy a művészeti világ kiégése. Az alkotók szerint a hazai közélet morális kérdéseiben képtelen párbeszédre – innen indult a darab ötlete is. A darab fikció, de személyes élmények, reflexiók sűrítménye. A Fekete Ernő által megformált Gelléry figurájában egy olyan fiktív színházi ikon ölt testet, aki sokak számára ismerős lehet: karizmatikus, tehetséges, de a bántalmazó jellemvonások is erősen megjelennek. Fontos szempont volt az alkotók számára, hogy a karakter ne legyen konkrét személyre visszavezethető, hanem kollektív tapasztalatokat idézzen meg.
A karakterek: nem szerethetők, de igazak
Az alkotók kifejezett célja volt, hogy ne „szerethető” karaktereket alkossanak, hanem igazságokat hordozókat. A néző szubjektív értékrendjén múlik, kivel tud azonosulni. Biró Zsombor ezt mondta:
Engem mindig a kérdések érdekelnek, nem az állítások és egyéni igazságok.
A fiatal karakterek egy része kifejezetten antipatikusnak hat, de ez tudatos, részben öreflektív döntés is volt: a saját hibáikat, félelmeiket és vágyakozásaikat sűrítették beléjük. A darab egyfajta „színházi horror”, amely groteszk és abszurd jegyeket is hordoz, nem pusztán realista keretek között mozog.
A művészet ára és a trauma mint alapanyag
Kiemelt kérdésként jelenik meg a művészetért hozott áldozat, a mentális és fizikai kizsigerelés. A darab maga is reflektál arra a szemléletre, hogy a trauma feldolgozása és újrahasznosítása a művészi munka alapja lehet – egyben átok és áldás is. A művészi alkotás ára is fókuszba kerül. „Bizonyos pillanatokban azt érzem, hogy igenis meg kell halni a művészetért, de amikor a főpróbahét közepén negyven órányi folyamatos ébrenlét után ráállok a mérlegre […] hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ennyire azért nem fontos ez az egész.” – vallotta be Bíró.
A „traumákat zsákba rakni és az a színház” mondat egy generáció színházcsinálási módszerének esszenciája, de ugyanakkor kritikája is annak a gyakran mérgező művésztanár-tanítvány kapcsolatnak, amely túl nagy hangsúlyt fektet az önfeláldozásra.
Generációs konfliktusok és pályakezdés árnyoldalai
A 2031 története erőteljesen szól a generációs feszültségekről: arról, hogy a fiatal rendezők hogyan próbálnak helyet követelni maguknak egy leépülő struktúrában, ahol a lehetőségek szűkösek és a verseny kíméletlen. A kortárs magyar színház valósága jelenik meg, még ha a darab fikció is.
„A fiatalok irigyek és kellemetlenek, mert nincsenek lehetőségeik.”
A közeg, amit a darab megjelenít azt mutatja, hogy a források szűkösek, valamint a szakmai szolidaritás széttöredezett. Ebben a világban nehéz embernek és művésznek maradni egyszerre.
Barlang és misztikum – színházi világteremtés
A darab látványvilágában is különleges: a nézők egy barlangszerű alagúton át lépnek be a térbe. Ez a képi világ Roberto Bolaño 2666 című regényéből inspirálódott – az előadás atmoszférája így nemcsak gondolati, hanem vizuális értelemben is saját univerzumot épít.
Ami még várható
Dohy Balázs Anyegin-adaptációját már bemutatták az Örkény Színházban, emellett egy nagyszínpadi dráma előkészítésén dolgozik. Biró Zsombor Aurél egy nagyjátékfilm-forgatásra készül Ellentétes alapállás címmel, és regényötlet is lapul a zsebében. Új projektekre, közös munkákra készülnek – de a 2031 utóélete és hatása még hosszú ideig velük marad.
Fotók: Dömölky Dániel – Katona József Színház
