Karrier-catfishing: Miért tűnnek el a Z generációs munkavállalók az első nap előtt?

Ez a viselkedésmód nem egyszerű hanyagság, hanem válaszreakció egy sokszor túlbonyolított, a jelentkezőt kihasználó vagy kiábrándító felvételi folyamatra. A háttérben nemcsak generációs különbségek, hanem rendszerszintű munkaerőpiaci hibák is meghúzódnak.

Karrier-catfishing: a digitális megtévesztés új formája

A kifejezés eredetileg az internetes közösségi platformok világából származik: olyan megtévesztő viselkedést ír le, amikor valaki hamis személyazonosságot vagy fiktív karaktert hoz létre online, jellemzően azért, hogy másokat tudatosan félrevezessen vagy manipuláljon. A munka világában ez a gyakorlat úgy jelenik meg, hogy valaki állásra jelentkezik, elfogadja az ajánlatot, majd semmilyen kommunikáció nélkül eltűnik a rendszerből – még a munkakezdés előtt. A munkaadók ilyenkor teljesen váratlanul maradnak ember nélkül, sokszor már felkészülve a fogadásra, eszközök és belépők előkészítésével. Ez nemcsak idő- és erőforráspazarlás, hanem komoly bizalomvesztés is. A látszólag indokolatlan eltűnés azonban gyakran nem személyes, hanem strukturális problémákra adott válasz.

Miért a Z generáció jár az élen?

A 27 év alatti munkavállalók körében különösen magas a karrier-catfishing előfordulása, ami egybeesik azzal, hogy a Z generáció másként viszonyul a munka fogalmához. Számukra a munka nem életcél, hanem egy eszköz az életminőség fenntartásához és a személyes céljaik eléréséhez. Az olyan felvételi folyamatok, amelyek több körös interjúkkal, fizetetlen próbanapokkal, hosszú válaszidőkkel és kevés visszajelzéssel operálnak, gyakran keltik a személytelenség érzetét. Ebben a közegben sok fiatal úgy érzi, nincs valódi elköteleződés a cég részéről sem – így ha közben jobb ajánlatot kapnak, vagy meggondolják magukat, egyszerűen továbblépnek. A személyesség hiánya miatt sokan nem érzik kötelezőnek, hogy akár csak egy e-mailben visszautasítsák a lehetőséget.

Nem egyoldalú jelenség: a munkáltatók is eltűnnek

A munkavállalói „ghostingra” (azaz a jelzés nélküli, „szellemként” való eltűnésre) adott válaszként gyakran felmerül a munkaadói oldalon megjelenő hasonló gyakorlat. Számos jelentkező tapasztalja, hogy hosszú interjúfolyamat után semmilyen visszajelzést nem kap, vagy teljesen megszakad vele a kommunikáció – akár úgy is, hogy már konkrét ajánlatot vár. A „szellemként” viselkedő cégek olyan üzenetet küldenek, amelyben a jelentkezők pótolhatónak, jelentéktelennek érzik magukat. Ebben a kontextusban a karrier-catfishing nem feltétlenül fegyelmezetlenség, hanem egyfajta túlélési stratégia. A kölcsönös bizalom sérülésével minden fél vesztessé válik: a cégek megbízhatatlannak tartják a fiatalokat, a fiatalok pedig kihasználva érzik magukat.

A következmények nem maradnak el

Bár a Z generáció tagjai rövid távon kontrollt nyerhetnek saját döntéseik felett, a karrier-catfishing hosszú távon visszaüthet. Egyre több munkáltató tekint gyanakvással a fiatal jelentkezőkre, és von kétségbe alapvető készségeket, mint például a megbízhatóság vagy a kitartás. A Z generáció így gyakran már előítélettel találkozik a felvételi folyamat elején. Ráadásul a munkaerőpiac egyre versenyképesebb: a pályázatok száma nő, miközben a pozíciók száma stagnál vagy csökken. Az ilyen viselkedés tehát akár egyetlen rossz döntéssel is elvághat valakit a jövőbeli lehetőségektől.

Vissza lehet-e építeni a kölcsönös bizalmat?

A karrier-catfishing nem önmagában a fiatalok felelőssége – a teljes rendszer működését kell újragondolni. A cégeknek gyorsabb, átláthatóbb, emberibb felvételi folyamatokat kell kínálniuk, amelyek valódi párbeszéden alapulnak. A munkavállalók részéről pedig szükség van a tiszteletteljes visszajelzés és kommunikáció normáinak tudatosítására. Ha egyik fél sem veszi komolyan a másikat, az egész munkaerőpiac instabillá válik. A kérdés már nem az, hogy ki a hibás, hanem hogy hajlandóak vagyunk-e együttműködni egy működőképesebb jövőért.