Hogyan kerülhetjük el a karácsonyi civódásokat?
Forrás: Freepik
A családi ünnepek egyszerre jelentenek biztonságot és feszültséget. Karácsonykor a régi minták, elvárások és érzékeny pontok gyakran felerősödnek, miközben sokan mégis a meghittség reményével érkeznek. Ilyenkor nem az a kérdés, lesz-e konfliktus, hanem az, hogyan tudunk benne jelen lenni.
A karácsonyi viták ritkán a felszíni témákról szólnak – sokkal inkább arról, hogyan kapcsolódunk egymáshoz. Szakértői szemmel, Bacsó Flóra, konfliktuskezelő szakember segtíségével mutatjuk meg, milyen jelekből ismerhető fel, mikor érdemes beleállni egy helyzetbe, és mikor az a legelőnyösebb döntés, ha hátralépünk.
Bacsó Flóra egyéni és csoportos folyamatokban kíséri az embereket. Munkájában a mediáció és a resztoratív gyakorlatok eszközeit használja, jelenleg családterápiát és pszichológiát tanul.
View this post on Instagram
A konfliktus nem önmagában keletkezik, hanem kapcsolati térben
A családi ünnepeken megjelenő feszültségek ritkán véletlenszerűek. Ugyanaz a kérdés – például hol töltjük a szentestét, mit eszünk, mennyi időt maradunk – teljesen mást jelenthet attól függően, milyen kapcsolati minták és múltbeli tapasztalatok vannak mögötte. Egy családban lehetnek kiegyenlített viták, ahol a felek nagyjából egyenrangúan tudnak megszólalni, de gyakran egészen más erők is belépnek a térbe.
Mindenféle érzelmi töltetek, billenékeny egyensúlyi helyzetek és hatalmi helyzetek is beléphetnek egy konfliktus dinamikájába
– emeli ki Flóra.
Ilyenkor előfordulhat, hogy valaki azért nem hoz fel egy témát, mert fél a következményektől, vagy épp ellenkezőleg: a feszültség olyan sokáig gyűlik, hogy végül robbanásszerűen tör felszínre.
Forrás: Freepik
Elhallgatás és robbanás
A konfliktusok egyik leggyakoribb gyökere nem az, ami elhangzik, hanem az, ami kimondatlan marad. Ha valaki attól tart, hogy megbánt egy családtagot, könnyen lehet, hogy halogatja a megszólalást, vagy teljesen elengedi a saját igényeit. Ez azonban gyakran nem megkönnyebbüléshez, hanem további feszültséghez vezet.
Előfordulhat, hogy egy helyzet pont azért eszkalálódik, mert nem láttam rá lehetőséget, hogy beszéljek róla.
A karácsony különösen kedvez ennek, hiszen sokakban él egy erős elvárás arról, hogy „most nem szabad elrontani”. Csakhogy a feszültség attól még jelen van – csak később, rosszabb formában tör utat magának.
Forrás: Freepik
Érzelmi tét és a kommunikáció
Az ünnepek nemcsak szervezési, hanem érzelmi értelemben is kiemelt időszakok. A karácsony gyakran nemcsak örömöt, hanem veszteségeket is felidéz: hiányzó családtagokat, megváltozott kapcsolatokat, régi fájdalmakat. Ezek az érzések könnyen rátelepszenek az aktuális helyzetekre.
Flóra ezzel kapcsolatban így fogalmazott:
Van egy ilyen érzés is nagyon sokszor, hogy nagy a tétje, hogy ez most jól sikerüljön, mert ez karácsony.
Ez a „nagy tét” sokszor beszűkíti a mozgásteret: nehezebb higgadtan reagálni, könnyebb félreérteni a másikat, és nagyobb a csalódás is, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltük.
Vita vagy konfliktus? Nem mindegy, hol tartunk
Nem minden vita romboló – sőt, megfelelő keretek között akár előrevivő is lehet. A különbség ott kezdődik, amikor a beszélgetés elveszíti az adott helyzetre való fókuszt, és átcsúszik általánosításba, régi sérelmek felemlegetésébe.
„Amikor nem egy adott helyzetről vitatkozunk, hanem már az egész családtörténetünkről, az egy elég nehéz pálya”
– tette hozzá a szakember.
Flóra szerint ilyenkor különösen fontos tudatosítani: nem minden konfliktust kell azonnal megoldani. Van, amit jobb későbbre hagyni, és van, amiben az is elég, ha elfogadjuk, hogy nem értünk egyet.
View this post on Instagram
Határok és kilépés: nem kudarc, hanem önvédelem
Az egyik legnehezebb, mégis legfontosabb készség az ünnepi helyzetekben a határhúzás. Különösen akkor, ha a beszélgetés személyeskedésbe fordul, vagy újra és újra ugyanazokat a köröket futja. Ilyenkor a kilépés nem gyávaság, hanem felelősségvállalás önmagunkért.
Nem kell engedélyt kérnünk ahhoz, hogy határokat szabjunk saját magunkkal kapcsolatban
– emelte ki Bacsó Flóra.
A cél ilyenkor nem az, hogy mindenki jól érezze magát, hanem hogy mi ne sérüljünk tovább. Lehet, hogy nem boldogan, nem békésen, de úgy lépünk ki egy helyzetből, hogy közben magunk mellett álltunk ki – és ez hosszú távon sokkal többet számít.
