Bakonyi Alexa színésznő az Egykutya című film megszületéséről mesélt
Fotó: Varsics Péter
Bakonyi Alexa színész, alkotó és a Popup Színház megálmodója az ELLE magazinnak mesélt arról, hogyan vezetett az útja a gyerekszínészettől a közösségi színházig, majd az Egykutya című filmig.
A beszélgetésből kirajzolódik egy életút, amelyben a színház nem csupán hivatás, hanem kapcsolat – emberek, helyzetek és világok között.
Ahogy Bakonyi Alexa fogalmaz: „Számomra ez a legfontosabb: hidat építeni a világok között.”
A Popup és az Egykutya projektjeiben egyszerre van jelen a művészi kísérletezés, a mentális érzékenység és az a hit, hogy a színház mindenütt ott lehet, ahol emberi figyelem van.
Az Egykutya filmet 2025 tavaszán mutatták be, és a miskolci CineFest közönségdíját is elnyerte – a produkció az ACG reklámügynökséggel közösen jött létre.
View this post on Instagram
Az út kezdete – ovitól az undergroundig
„A legendárium szerint kétévesen, Demi Moore egyik filmjét látva kijelentettem, sztriptíztáncosnő leszek – aztán a visszajelzések alapján finomítottam világsztárra.”
– meséli nevetve. Már gyerekként „művésznőztek” vele az óvodában, zenei osztályba járt, szavalt, zongorázott, táncolt, és gyerekszínészként is szerepelt.
Aztán jöttek a gellerek, amik megrajzolják a valóságot.
Fiatalon az éjszakai életben találta magát, ahol – ahogy mondja – „félig az underground farkasai közt nevelkedtem”, de innen hozta „az anyanyelvi networkinget is: a gyors interakciót és a nyitottságot”.
A művészetben több szerepben is kipróbálta magát:
„Mindig is több oldalán mozogtam a művészetnek: alkotóként, közvetítőként és menedzserként is.”
Bungee jumping a színpadon – a színházi kezdetek
A színházhoz 2013-ban tért vissza, méghozzá a Bárka Színházban folytatta pályafutását:
„Bungee jumping volt megtanulni nyilvánosan rossznak lenni.”
Később az SZFE-re is felvették, és játszott „pincétől showszínpadig, altert és musicalt.” Már ekkor érezte, hogy saját közeget kell teremtenie:
Nem vagyok versenyló alkat, nem akarom mindenáron megmutatni magam, fontosabb, hogy biztonságban lehessek.
Fotó: Varsics Péter
„Vigyük inkább mi az emberekhez a színházat” – a Popup születése
Ebből a felismerésből nőtt ki a Popup gondolata:
„Vigyük inkább mi az emberekhez a színházat – ki a szokásos terekből! És így tettem le a Popup alapköveit.”
A Popup előadások múzeumokban, techno bulikban vagy vacsorák mellett zajlanak:
Az emberek éhesek voltak a váratlan interakcióra, bárhonnan is jöttek. Gyorsan egyértelművé vált, hogy ez jó irány, van rá igény. Engem meg nagyon töltött.
A formátum első nagy sikere az Így viszik át volt, amelyet 2017-ben mutattak be, majd erre épült az Egykutya:
„Három éve ment ekkor teltházzal az Így viszik át, erre alapozva vettem egy nagy levegőt, és felkértem a mostani gárdát egy saját verzió létrehozásához.”
Az előadást hat próbából, rendező nélkül hozták létre:
„Nem volt egy felsőbb felelős, csak egymásra számíthattunk. És ezt az energiát a nézők is érzik.”
„Nem volt egy felsőbb felelős, csak egymásra számíthattunk” – az Egykutya születése
A filmváltozat megszületéséről így beszél: „Három év alatt a darab mindent magába szívott, amit lehetett – és vászonra kérte magát.”
A rendező Deák Kristóf volt, Alexa pedig kreatív producerként kísérte végig a munkát:
Így őriztük meg a Popup szellemiségét.
Az ACG reklámügynökséggel való együttműködés tudatos döntés volt:
„Itt találkozik leginkább üzlet és kreativitás, ami a Popup eszmeiség sajátja.”
Mentálhigiéné és alkotás – „Fontos, hogy a művészi folyamatokhoz mentálhigiénés szemlélet társuljon”
Ma már a mentálhigiéné felé is fordul:
„Fontos, hogy a művészi folyamatokhoz mentálhigiénés szemlélet társuljon, hogy ne (újra)traumatizáljanak, hanem oldjanak.”
A cél változatlan:
A létrehozó állapota lenyomatot hagy a nézőben, ezért is fontos a mentális állapota.
Bakonyi Alexa története annak bizonyítéka, hogy a színház akkor is működik, ha elhagyja a színpadot – ha hidat épít emberek és világok között.
