Hogyan irányít minket az agyunk? A híres szakértő elárulta
Sokszor szeretünk úgy tekinteni magunkra, mint racionális, logikusan gondolkodó emberekre. Azt hisszük, minden döntésünk mögött alapos mérlegelés és tudatos választás áll.
Az igazság azonban ennél jóval árnyaltabb – sőt, gyakran inkább az ellenkezője igaz. Döntéseink és viselkedésünk nagy részét nem tudatos gondolkodás, hanem berögzült mintázatok, szokások és öntudatlan mechanizmusok határozzák meg. A Brain Bar szervezésében itt járt és előadást tartott Dr. Ali Fenwick-kel, a Hult International Business School professzorával és nemzetközileg elismert viselkedéstudományi és szervezeti pszichológia szakértővel beszélgettünk, akinek közvetlen stílusa a közösségi médián is hódít.
A tudattalan mindent átszövő szerepe
Dr. Fenwick szerint sokkal kevesebb irányításunk van a gondolataink és cselekedeteink felett, mint amit gondolnánk:
„A cselekvéseink, beszélgetéseink, kapcsolódásaink csupán 20 százalékban vagyunk tudatában annak, ami történik. A fennmaradó 80 százalék a tudattalanban zajlik, anélkül, hogy észrevennék.”
Ez azt jelenti, hogy érzéseink, hiedelmeink, döntéseink jelentős része olyan folyamatokból fakad, amelyeket nem látunk. Ezek közé tartoznak a torzítások, az érzelmi reakciók és a perceptuális illúziók is, amelyek mind a tudattalan szűrőin keresztül formálják a valóságunkat.
View this post on Instagram
A szokások rabjai vagyunk
Az interjú során Fenwick többször is hangsúlyozta, mennyire meghatározza életünket a megszokás:
„Az emberek több mint 85 százalékban szokások alapján működnek. Ha a környezet nem változik, az agyunk azt mondja: nem kell ebbe új energiát fektetni, működjünk a bevált minták szerint.”
Ez persze kényelmes és biztonságos, de közben óriási korlát is. Hiszen ha túl sokáig hagyatkozunk a megszokásra, a fejlődés leáll. Fenwick rámutatott: az agy célja nem a siker, hanem a túlélés, ezért gyakran megelégszik a kiváló vagy jó helyett az „elégséges” megoldásokkal.
Reakció vagy válasz?
Az érzelmeink sokszor megelőzik a tudatos gondolkodást, így hajlamosak vagyunk impulzívan reagálni. Fenwick így magyarázza a különbséget:
Reagálni annyit jelent, hogy az automatikus rendszer lép működésbe. Válaszolni viszont azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a reakciónkért.
Ez a finom különbség döntő hatással lehet az életünkre. Ha megtanulunk nem azonnal reagálni, hanem tudatosan válaszolni, sokkal kevésbé sodródunk bele hibás döntésekbe, konfliktusokba vagy romboló helyzetekbe.
View this post on Instagram
Gyors döntések és a heurisztikák csapdái
Fenwick gyakran példaként hozza a gyors és lassú gondolkodás közötti különbséget. Az automatikus rendszer segít eligazodni a hétköznapokban, de sokszor becsap minket. „A heurisztikák – vagyis az ökölszabályok (rövid időt igénybe vevő problémamegoldó stratégiák)– abban segítenek, hogy gyorsan döntsünk. De a gyorsaság ára, hogy gyakran hibázunk. Ez a rendszer például hajlamos túlbecsülni a kockázatokat és alábecsülni a lehetőségeket.”
Ezért van az is, hogy a negatív hírek erősebben ragadnak ránk, és hogy egyetlen rossz tapasztalat könnyebben formálja a döntéseinket, mint több jó élmény együttvéve.
Hogyan lépjünk ki a robotpilóta üzemmódból?
Fenwick szerint nem lehet és nem is kell teljesen kikapcsolni az automatikus rendszert. A cél inkább az, hogy időnként tudatosan leállítsuk a robotpilótát, és megkérdezzük magunktól: miért teszünk úgy, ahogy.
Az egyik eszköz, amit javasol, a WAIT-technika (Why Am I Talking? – Miért beszélek?), amely segít felismerni, hogy valóban szükséges-e megszólalnunk egy helyzetben, vagy csak idegességből reagálunk. Emellett fontos szerinte a lassítás:
„Ha valami felidegesít, álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: mi váltotta ki belőlem ezt az érzést?”
Ezek a kis gyakorlatok segítenek abban, hogy ne csak reagáljunk, hanem tudatosan válaszoljunk – és ez a különbség hosszú távon hatalmas változásokat hozhat.
View this post on Instagram
