Világkörüli románcok a Netflixen: három remek hangulatú film, amit neked is látnod kell

Nem nagy drámák, inkább finom, emberi történetek, amelyekben a bizonytalanság éppoly fontos, mint maga az érzelem. Három hely, három élet, három lehetőség, hogy valaki végre igent mondjon – akár önmagának.

Talán igen (She Said Maybe)

A német–török koprodukcióban készült Talán igen főszereplője Mavi (Beritan Balcı), fiatal nő, aki Németországban él, de gyökerei Törökországhoz kötik. Barátja, Can (Sinan Güleç) megkéri a kezét, és bár szereti, nem tud igent mondani. A történet innen indul: egy elhalasztott válaszból, amely mögött sokkal mélyebb kérdések rejlenek, mint a bizonytalanság.

Mavi Isztambulba utazik, hogy meglátogassa nagymamáját (Meral Perin), akit alig ismer, és akivel a találkozás régi, elfojtott családi történeteket hoz felszínre. A fiatal nőnek itt kell szembenéznie azzal, hogy két világ között rekedt: a német függetlenség és a török hagyomány határán próbálja megtalálni saját hangját.

Buket Alakuş rendező finoman és csendesen vezeti a nézőt Mavi útján. Nem drámai fordulatokkal, hanem azokkal a kis felismerésekkel, amikor valaki lassan rájön, mit is keres. Beritan Balcı alakítása hiteles és visszafogott: Mavi nem hős, nem mártír, hanem nő, aki megpróbálja kimondani az „igent” – de előbb meg kell értenie, kinek.

A francia szerető (French Lover)

A francia szerető a klasszikus romantikus vígjátékok világát idézi, de modern, franciás könnyedséggel. Főhőse, Abel Camara (Omar Sy), sikeres filmsztár, akit a hírnév körüli botrányok és pletykák fojtogatnak. Egy este egy párizsi bárban összetűzésbe keveredik Marionnal (Sara Giraudeau), egy pincérnővel, aki válása miatt elvesztette férjével közös éttermét. Az incidens miatt Marion elveszíti az állását, de a férfi később bocsánatot próbál kérni – és ezzel megkezdődik kettejük különös története.

Marion épp váláson megy keresztül, miközben igyekszik újrakezdeni az életét. Abel a reflektorfényből menekül, Marion viszont épp önállóságot tanul. Kettejük között lassan, természetes módon bontakozik ki valami, ami egyiküknek sem volt a terv része.

A francia szerető csendes, felnőtt film a második esélyről – arról, amikor a legnagyobb gesztus az, ha valaki végre komolyan veszi a másikat.

Egy másik Párizs (The Wrong Paris)

Az Egy másik Párizs a romantikus vígjáték műfajának könnyedebb oldalát képviseli, de épp ettől szórakoztató és friss. Középpontjában Dawn (Miranda Cosgrove) áll, fiatal texasi nő, aki arról álmodik, hogy művészeti iskolába járjon, de anyagi gondokkal küzd. Amikor meghallja, hogy egy társkereső reality show Párizsban forog, azonnal jelentkezik – ám a „Párizs” ezúttal nem a francia főváros, hanem Párizs, Texas.

A félreértésből komikus, mégis szerethető helyzetek sora születik. Dawn kezdetben csak menekülne, de megismeri Trey McAllent (Pierson Fodé), a műsor főszereplőjét, és a történet lassan romantikus irányt vesz.

A valóságshow mesterséges világát a film könnyed iróniával kezeli: miközben minden látszólag rendezett és megtervezett, épp az improvizált pillanatokban születik meg valami őszinte. A film bája abban rejlik, hogy nem akar mélyebbnek látszani, mint amilyen: a felszín mögött ott a felismerés, hogy néha a legnagyobb tévedések vezetnek a legjobb helyre. Egy másik Párizs pont annyira könnyű, amennyire kell – és éppen ezért működik.