3 nagyon jó magyar film a 20. századból, amit egyszer neked is látnod kell
IMDB
A 20. századi magyar filmtörténet egyszerre adott a világnak fesztiváldíjas művészfilmeket és generációkon átívelő közönségkedvenceket. Ezek az alkotások különböző hangon, de egyaránt maradandóan beszélnek szerelemről, hatalomról és társadalmi szerepekről.
Három nagyon különböző filmet ajánlunk, amelyek azt is jól mutatják, mennyire sokszínű a klasszikus magyar mozi — az operettől az Oscar-díjas drámáig.
Mágnás Miska (1949, r. Keleti Márton)
A Mágnás Miska a magyar zenés film egyik legismertebb és legkedveltebb darabja, amely Szirmai Albert és Bakonyi Károly operettjének adaptációjaként került vászonra, Keleti Márton rendezésében. A történet egy szerelmi szálra épül, társadalmi szerepcserével, rengeteg bonyodalommal, jó adag romantikával és sok bájos pillanattal. A film népszerűségét elsősorban könnyedségének, fülbemászó betétdalainak és látványos, még fekete fehérben is szemkepráztató jelmezeinek, díszleteinek köszönhette; generációk számára vált ünnepi tévéműsorrá.
Bár nem fesztiváldíjak tették halhatatlanná, kulturális hatása jelentős: a magyar operettfilmek etalonjaként tartják számon. A korai magyar televíziózás időszakában is gyakran sugározták, sőt, a korai, kísérleti adások egyike volt, ami tovább erősítette státuszát. Közvetlen humora, magával ragadó dallamai és meseszerű társadalmi szatírája ma is könnyen befogadható és szórakoztató, miközben egyszerre időutazás az egykori arisztokrácia és a XX. század tévés-színházi világába.
Körhinta (1956, r. Fábri Zoltán)
A Körhinta a magyar filmtörténet egyik legismertebb szerelmi drámája, amely egyszerre realista falusi történet és lírai filmnyelvi bravúr. A cselekmény középpontjában Pataki Mari és Máté szerelme áll, amelyet családi és társadalmi érdekek akadályoznak. A film a kollektivizálás korszakának háttere előtt játszódik, de politikai állásfoglalás helyett az emberi érzelmekre és döntésekre koncentrál. Fábri Zoltán rendezése erősen vizuális: a híres körhintajelenet a magyar és az egyetemes filmtörténet egyik ikonikus képsora lett.
Nemzetközi sikerét jelzi, hogy versenyzett az Arany Pálmáért az 1956-os Cannes-i Filmfesztiválon, és világszerte a magyar filmművészet egyik áttöréseként tartották számon. A kritikusok a természetes színészi játékot, Törőcsik Mari alakítását és a költői operatőri munkát emelték ki. Mai nézők számára is igazi élmény lehet, mert szerelmi történetként univerzális, miközben hitelesen mutatja meg a korszak vidéki Magyarországát. Érzelmes, de nem érzelgős, klasszikus, de ma is rezonáló filmélmény.
Mephisto (1981, r. Szabó István)
A Mephisto a magyar filmtörténet egyik legnagyobb nemzetközi sikere, Szabó István rendezése Klaus Mann regényét dolgozza fel, és egy színész morális felemelkedésének, majd fokozatos önfeladásának történetét meséli el a náci Németország „díszletében”. A főhős karrierje meredeken ível felfelé, miközben egyre szorosabb kapcsolatba kerül a hatalommal — a siker ára pedig a személyes és művészi integritás feladása lesz. A film legerősebb kérdése: meddig mehet el valaki az érvényesülésért, és mikor válik a szerepjáték önárulássá.
Az alkotás a Cannes-i Filmfesztiválon több díjat is nyer és 1982-ben magáénak tudhatta az Oscar-díjat is, a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, ami addig példátlan nemzetközi elismerést hozott a magyar mozinak. A főszerepben Klaus Maria Brandauer nyújt világszinten is ünnepelt alakítást.
A kortárs filmfogyasztók számára attól különösen erős, hogy témája időtlen: karrierizmus, hatalomhoz való viszony, nyilvános szerep és magánidentitás konfliktusa. Színházi közege, látványos maszkjai és fokozatosan sötétedő hangulata miatt ma is kifejezetten modern hatású, gondolatébresztő filmélmény.
