Valódi építészeti örökség: íme a Sarolta villa története
Forrás: Fortepan
A II. kerületben álló Sarolta villa története leképezi a XX. század fordulatait: a második világháború előtt élénk politikai és kulturális szalonélet zajlott falai között, a háborút követően befolyásos pártvezetők költöztek be, a rendszerváltás után pedig munkásszállóként hasznosították. Napjainkban újra a találkozások helyszíne lett – immár kortárs tartalommal megtöltve.
Az elmúlt években a közéleti és művészeti pezsgés újra visszatért a villa falai közé: Levko Esztella és Boros Tamás Sarolta Szalon eseményei, valamint a gondos, lépésről lépésre haladó felújítás évről évre közelebb viszi az épületet eredeti kinézetéhez és szellemiségéhez. A hely egyszerre otthon, kulturális műhely és városi örökség – egy modernista ház, amely túlélte a történelem viharait, és most új szerepet kap.
Építészeti örökség
A Sarolta utcában álló, elegáns, visszafogott és letisztult formavilágú villa a két világháború közötti modern építészet rajongóinak nagy kedvence, város- és építészettörténeti séták állandó szereplője. Különlegessége, hogy több, korának elismert modernista alkotója is „rajta hagyta a keze nyomát”, és ezt a XX. század turbulens eseményei sem tudták teljesen eltüntetni.
Az 1934-ben épült házat Kudelka György és Schöntheil Gábor tervezték. Az 1930-as évek végén az épületet megvásárló Bródy János (Bródy Sándor író fia) és felesége, Pollatschek Lilli festőművész Fischer Józsefet és Pécsi Esztert – Magyarország első női mérnökét – kérték fel átalakításra és bővítésre. Ennek során született meg az a karakter, amely ma is meghatározza a villa arányait, ritmusát és hangulatát.
Szalonélet akkor és most
A Bródy–Pollatschek házaspárhoz kötődő, a 40-es években virágzó szalonélet modern változatát teremti meg az Esztella és Tamás által létrehozott Sarolta Szalon. A programokban a kulturális tartalmak mellett a gasztronómia is teljes jogú szereplő: az „afgán büfétől a fine dining világáig”, fiatal fotóművészektől befolyásos gazdasági szereplőkig ívelő találkozások adják az esték sajátos energiáját.
Külön érdekesség, hogy a jelenlegi tulajdonosokban a szalon gondolata már azelőtt megszületett, hogy megtudták volna: a ház egykor olyan nevek találkozóhelye volt, mint Bajor Gizi, Csortos Gyula, Dinnyés Lajos, Jávor Pál vagy Neumann János. Az eredeti alaprajzokon bukkant fel először a Bródy–Pollatschek név, innen indult az örökség feltérképezése, amiben Bródy János és Pollatschek Lili fia, Alexander Brody legendás reklámszakember is Esztella és Tamás segítségére volt.
View this post on Instagram
Társadalmi és szellemi metszéspontok
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy múlt és jelen szinte akaratlanul is kontinuitást képez, megerősödött a küldetés: hidat építeni idősíkok, társadalmi kérdések és szereplők között.
„Nagyon sokszor kapunk visszajelzést arról, hogy mennyire fontossá váltak azok a kapcsolatok és találkozások, amelyek a Sarolta Szalonban alakultak ki”
– mondja Esztella. Szerinte a beszélgetések azért működnek, mert „mindenki egy kicsit kiléphet a saját buborékjából, és felfedezheti a közös metszéspontokat”.
Esztella a művészeti élethez, Tamás politikai elemzőként és az Egyensúly Intézet vezetőjeként a közélethez kötődik – a két nézőpont találkozása a ház programjain is látszik.
Megújuló terek
A villa újabb korszakhatárhoz érkezett: a földszinti terek és a külső részek felújítása az eredeti tervek tiszteletben tartásával zajlik, és a megnövekedett tér a jövőben fokozatosan szélesebb nyilvánosság felé is nyitna.
„A célunk az volt, hogy elindítsuk a házat abba az irányba, hogy építészetileg és funkciójában is újra közelítsen ahhoz, ahogyan eredetileg működött”
– fogalmaz Tamás. Hozzáteszi: „amit lehetett, megtartottunk az építéskori elemekből… miközben nem múzeumot akarunk létrehozni”.
View this post on Instagram
Közösségi alkotótér
A hosszú távú tervek között szerepel, hogy a lenti tér – ahol eredetileg a szalon működött – ismét a programok központja legyen, színházi térként és kiállítótérként is használható közösségi alkotótérrel. Emellett egy kifejezetten fiataloknak szóló műhely és művészeti iskola is körvonalazódik, ahol a résztvevők nemcsak alkotókkal, hanem közéleti szereplőkkel és várostervezőkkel is találkozhatnak.
„Változást szeretnénk generálni… ajándékot és egyben feladatot is kaptunk”
– összegez Esztella.
