„Egy ilyen helyen profizmust kell mutatni” – a Parno Graszt koncert a Papp László Budapest Sportarénában
Az autentikus cigányzenét játszó Parno Graszt több évtizedes pályája során fokozatosan vált az egyik legszélesebb közönséget elérő magyar zenekarrá. Zenéjük ereje az ösztönösségben, a közösségi élményben és abban a nyitottságban rejlik, amely koncertjeiken újra és újra lebontja a határokat zenész és hallgató között. Január 31-én eddigi legnagyobb önálló fellépésükre készülnek: a zenekar megtölti a Papp László Budapest Sportaréna nézőterét
.A mérföldkőnek számító esemény kapcsán az elle.hu beszélgetett Oláh József-fel, a zenekar vezetőjével a felkészülésről, az ösztönösség és a profizmus egyensúlyáról, valamint arról, mit jelent ekkora térben színpadra állni. A beszélgetésben szó esik a közönségről, az elmúlt évek együttműködéseiről és arról is, mi az, ami ennyi idő után is mozgásban tartja a Parno Grasztot.
Egy új lépcsőfok a zenekar életében
Bár a Sportaréna nem ismeretlen helyszín a zenekar számára, önálló koncerttel most először lépnek fel itt. Ez nemcsak szakmai siker, hanem komoly felelősség is, hiszen egy ilyen tér másfajta gondolkodást és felkészülést igényel, mint a kisebb klubok vagy fesztiválszínpadok.
„Egy ilyen esemény mindig a legnagyobbnak tűnik, főleg akkor, amikor a zenekar életében olyasmi történik, ami addig még nem. A Parno Graszt önállóan eddig nem játszott a Budapest Arénában.”
Oláh József szerint egy ekkora helyen már nem fér bele az improvizatív sodródás: a koncertnek íve, dramaturgiája van, amely biztos keretet ad az estének.
„Egy ekkora helyen ez nem fér bele, hogy nincs rendesen felépítve a koncert. Egy ilyen helyen profizmust kell mutatni.”
View this post on Instagram
Ösztönösség keretek között
A Parno Graszt zenéjét sokan az áradó energiával és a spontán pillanatokkal azonosítják. Egy arénakoncert azonban szükségszerűen kötöttebb működést kíván, ahol az ösztönök nem eltűnnek, hanem más módon jelennek meg.
„Ez számomra kettős érzés. Az egyik oldalon ott van az, hogy egy arénában már nem lehet mindent az érzésre bízni. A másik oldalon viszont ez a fajta rend biztonságot ad.”
A tudatosan felépített struktúra lehetővé teszi, hogy az energia ne a bizonytalanságokra, hanem magára a zenére és annak hatására koncentrálódjon.
„Ugyanakkor azt érzem, hogy ez nem elvesz, hanem más irányba terel.”
View this post on Instagram
Közösség a nézőtéren
A zenekar koncertjein rendre nagyon különböző hátterű emberek találkoznak. Sokan a Parno Graszt zenéjén keresztül találkoznak először az autentikus cigányzenével, és ez gyakran egyetlen este alatt írja felül az előzetes elképzeléseket.
„Egy Parno Graszt koncerten nem számít, hogy ki honnan jött, milyen a bőrszíne, vagy hogy milyen zenét hallgatott addig.”
A zene felszabadító ereje ilyenkor közvetlenül érzékelhető: a közönség együtt nevet, táncol, meghatódik, és az este végére valódi közösséggé formálódik.
View this post on Instagram
Dalok műfajok helyett
Az elmúlt években számos együttműködés – többek között a Pogány Indulóval, a Bagossy Brothers Companyvel vagy a Bohemian Betyars-szal – új közönségrétegeket hozott a zenekarhoz. Ezek a találkozások nem irányváltást jelentettek, hanem új impulzusokat, amelyek frissen tartják a Parno Graszt zenei világát.
„Nem műfajokat keresnek, hanem dalokat. Ha a dal működik, akkor mindegy, honnan jön.”
Oláh József szerint a hosszú távú működés egyik kulcsa az, hogy a zenélés ne váljon rutinná. Az alkotásban és az előadásban fontos szerepe van a kérdéseknek és a bizonytalanságnak is.
View this post on Instagram
„Ha egy dalnál nincs bennem kérdés vagy bizonytalanság, az már gyanús.”
Ez a szemlélet az Aréna-koncertre is érvényes: a cél nem pusztán egy nagyszabású esemény, hanem egy olyan este megteremtése, amely valódi élményt ad a közönségnek.
„Ne rutinná váljon az egész. Ne megszokásból történjen, hanem azért, mert még mindig van bennünk kérdés, kíváncsiság és öröm.”
Január 31-én ez a hozzáállás tölti meg a Sportarénát: egy koncert, ahol a hagyomány, a tudatos felépítés és az ösztönös zenei energia egyszerre van jelen, és ahol a zene újra közösséggé formálja azokat, akik együtt hallgatják.
