Tari Annamária pszichoterapeuta: „Ne tegyünk a ChatGPT-be annyi promptot, mert össze fognak törni a kognitív képességeink”

Az online tér mára nem csupán eszköz, hanem menedék, tükör és pótlék is lett. A technológia kényelme mögött azonban egyre gyakrabban húzódik meg a döntésképtelenség, az érzelmi bizonytalanság és a valódi kapcsolatok hiánya. Tari Annamária gondolatai arra világítanak rá, hogyan veszítjük el lassan az önmagunkba vetett bizalmat a digitális gyorsaság oltárán. Az elle.hu készített interjút a szakértővel legújabb, Üresre töltve – A digitális hedonizmus és az analóg depresszió című könyve megjelenése kapcsán.
Tari Annamária pszichoterapeuta szerint a mesterséges intelligencia használata nem semleges jelenség, hanem komoly pszichés következményekkel járhat. Bár nem mi vagyunk többé a csúcsintelligencia, a felelősség továbbra is a miénk marad.
A döntések láthatatlan befolyásolása
Az emberiség története mindig is döntések sorozata volt, azonban a mai döntési helyzetek sokkal kevésbé egyértelműek, mint korábban. Míg a túléléshez szükséges választások régen konkrét veszélyekhez kötődtek, ma az online tér finom, sokszor észrevétlen mechanizmusai hatnak az érzelmeinkre és a gondolkodásunkra. A technológia nemcsak információt ad, hanem döntési mintákat is alakít.
Tari Annamária szerint az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy ezek a hatások sokszor tudattalanul érvényesülnek:
„Körülbelül húsz éve, amióta az információtechnológia jelen van az életünkben, az az alapvető probléma jelent meg ebben a folyamatban, hogy sokszor nem is vagyunk tisztában vele, hogy döntéseinkre és az ezeket meghatározó, befolyásoló érzelmeinkre mennyire hatnak az okoseszközök.”
A szakértő hangsúlyozza, hogy a tudatosság hiánya hosszú távon aláássa az önálló gondolkodást, és fokozza a döntési bizonytalanságot.

Tari Annamária – fotós: Falus Kriszta
Digitális hedonizmus és analóg depresszió
A digitális tér azonnali örömforrásokat kínál: gyors visszajelzést, kontrollálható önképet, folyamatos elérhetőséget. Ez a fajta digitális hedonizmus azonban éles kontrasztban áll a való élet lassabb, konfliktusokkal és frusztrációkkal teli működésével. A valódi kapcsolatokban nem lehet mindent szerkeszteni vagy elrejteni.
Tari Annamária szerint ez a kettősség komoly érzelmi következményekkel járhat:
„A digitális térben eltöltött hosszabb idő könnyűségéhez képest pedig az analóg világ nehézségei szorongatóak, depresszívek lehetnek.”
A pszichoterapeuta úgy látja, hogy ha az online tér válik az elsődleges örömforrássá, az analóg világ egyre elviselhetetlenebbnek tűnhet.
View this post on Instagram
Mesterséges intimitás és a Pygmalion-effektus
A mesterséges intelligencia új szintre emeli az én-prezentációt. Nemcsak idealizált önképet hozunk létre, hanem olyan „társakat” is, akik pontosan úgy reagálnak, ahogy szeretnénk. Ez azonban veszélyes illúzió, mert a valódi kapcsolatok sosem ilyen kiszámíthatók.
Tari Annamária erre a jelenségre a Pygmalion-effektus példáját hozza fel, és így fogalmaz:
„Ez a fajta grandiozitás veszélyesen eltávolít a valódi személyességtől, hiszen a valós emberi kapcsolatokban pont az a helyzet, hogy a másik nem teljesen olyan, mint amilyennek mi szeretnénk.”
Szerinte az algoritmusok antropomorfizálása – emberi tulajdonságokkal való felruházása – csökkenti az empátia és az alkalmazkodás képességét.
View this post on Instagram
Generációk és az online térbe való menekülés
A szakértő különösen aggasztónak tartja azt, hogy a fiatalabb generációk számára az online tér már nem kiegészítő, hanem alapvető létezési közeg. Ez alapjaiban határozza meg azt, hogy hol találnak érzelmi biztonságot és megnyugvást.
Tari Annamária egyértelműen fogalmaz ezzel kapcsolatban:
„Azt látjuk, és kutatások is bizonyítják, hogy az online térbe való menekülés ritkán hoz jó eredményt.”
Bár az algoritmusok átmenetileg csökkenthetik a magányérzetet, nem fejlesztik azokat a szociális készségeket, amelyek a valódi kapcsolatokhoz szükségesek.

Tari Annamária – fotós: Falus Kriszta
Az állandó kérdezés és az önálló gondolkodás leépülése
Egyre többen használják a mesterséges intelligenciát tanácsadóként, sőt érzelmi támaszként is. Tari Annamária szerint ez nemcsak technológiai, hanem pszichológiai probléma is. A folyamatos kérdezés kiváltja az önálló gondolkodást és gyengíti az önbizalmat.
A jelenséget egy szemléletes hasonlattal írja le:
„Ne tegyünk a ChatGPT-be annyi promptot, mert össze fognak törni a kognitív képességeink.”
Majd hozzáteszi, hogy a folyamat önmagát erősíti:
„Minél gyengébb valakinek a saját tudásába, gondolkodási képességeibe vetett hite, annál inkább megnő az algoritmusokba vetett bizalom.”
A szakértő szerint az érzelmi éréshez idő, frusztrációtűrés és lassítás szükséges – ezek pedig nem gyorsíthatók fel technológiai megoldásokkal.



