Díjat nyert az Apám lánya című magyar dokumentumfilm
Little Bus Production
Jön a mozikba is az Apám lánya.
Podhradská Lea Apám lánya című dokumentumfilmje nyerte a Legjobb magyar dokumentumfilm díját a 22. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon. A személyes nyomozásra épülő alkotás a rendező huszonhét éve eltűnt féltestvérének történetén keresztül mutatja meg, hogyan válik egy családon belül az áldozatból bűnbak, és miként formálódnak a feldolgozatlan traumák évtizedeken át tartó titkokká és tabukká. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült díjnyertes film december 4-től országosan látható a mozikban a CineSuper forgalmazásában.
Erről szól a történet
A Verzió Magyar versenyprogramja idén olyan családtörténeteken vezetett végig, amelyek az életről, a kitartásról és a túlélés akaratáról szólnak. A Legjobb magyar dokumentumfilm az Apám lánya lett, Podhradská Lea rendezésében. A film egy olyan főhős történetét mutatja be, akit korán elhagytak és bántalmaztak, mégis képes volt erőt találni a továbblépéshez. A zsűri – Maria Krauss producer és aktivista (Plesnar & Krauss Films), Truls Lie, a Modern Times Review főszerkesztője és Igor Stanojević, a Beldocs Filmfesztivál programigazgatója – a személyes kutatás, a lírai képi világ és a nyers érzelmek elegáns összefonódásáért ítélte oda a díjat.
Egy nehéz családi helyzet
A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával, a Little Bus Productions és a Story Lab koprodukciójában készült Apám lánya (My Father’s Daughter) a hallgatásról, az eltűnésről és az igazsággal való szembenézésről szól. Podhradská Lea nyolcéves volt, amikor nővére, Deni nyomtalanul eltűnt. Senki nem kereste – egészen addig, amíg 27 évvel később egy levél meg nem érkezett tőle. A levél azonban nem hozott megnyugvást: a címzettje kidobta. Lea ekkor döntött úgy, hogy kamerát ragad, és elindul, hogy megtalálja nővérét – és közben önmagát is.
„Nyolc éves voltam, amikor utoljára láttam a nővéremet. Állt a bejárati ajtóban és sírt. Észrevettem, hogy nejlonzacskót viselt zokni helyett. Amikor megkérdeztem, miért, azt mondta, hogy vizes a cipője, és nincs pénze újat venni. Aztán elment. Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam Denit”
– meséli az író- rendező.
Sok mindenre rávilágít ez az alkotás
Az Apám lánya egyszerre nyomozás és lélektani utazás, amelyben a rendező múlt és jelen, valóság és emlékezés között navigál. A film családi archívumokon, önreflektív narráción és játékos animációs elemekkel kevert fantáziarészleteken keresztül bontja ki a hallgatásból szőtt történetet, miközben érzékenyen világít rá arra is, hogyan öröklődnek a családi titkok és traumák generációról generációra. A Szlovákiában és Spanyolországban forgatott alkotás nemcsak egy eltűnt nővér története, hanem a posztszocialista Kelet-Európa társadalmi viszonyainak és a női sorsok láthatatlanságának tükre is.
A film premierje a 22. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon volt november 16-án, a díjat ezt követően nyerte el, majd december 4-től országosan kerül a mozikba a CineSuper forgalmazásában. A film a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával, a Filmszakmai Adókedvezmény igénybevételével, a Filmjus és a szlovákiai Kultminor támogatásából készült.
